Uncategorized

EJHA

Emma Chase amerikai írónőtől származik az idézet: „Szerelembe esni könnyű, szerelmesnek maradni nehéz.” Minden ember tudja ezt, aki hosszabb időn keresztül él egy kapcsolatban. A férjem és én 1986. március 10-én, éppen a mai napon ismerkedtünk meg. Harmincöt év nagyon hosszú idő. Végig sem tudom gondolni mennyi választással halmozott el engem az élet ez alatt a három és fél évtized alatt. Persze számtalan olyan döntést is hoztam, amit utólag már nem tartok annyira szerencsésnek, de ezek alatt az évek alatt kitartó munkával megtanultam inkább a jóra figyelni. Pedig számomra ez egy nagyon nehéz dolog, mert az ösztöneim szerint a rossz dolgok teljesen lekötnék az összes energiámat, ha engedném nekik.

A munkám során is megfigyeltem, hogy sokan vagyunk, akik hasonlóan működünk, sőt néha arra gondolok, talán minden ember ilyen. Nekem nagy tudatosság, és sok idő kellett ahhoz, hogy felismerjem, mindig választhatok. Rengeteg önsegítő könyv, számtalan önfejlesztő tanfolyam, és önmagamban megélt gyötrelem után azonban rájöttem, ha választhatok, akkor választhatom a mindenkori legjobb lehetőséget is. Ma már azt is látom, hogy ez az út volt az én utam, hiszen egy gyémántmezőn állok, mert sok embernek tudom továbbadni azt az önmagamban kicsiszolt tudást, amivel egy olyan életet élhetek, ami elégedettséggel, jósággal, hálával, ajándékokkal tölti meg a napjaimat. Ezt hívom, “ejha” életnek.

Néhány héttel ezelőtt láttam a lenti fényképet a Facebookon, és akkor arra gondoltam, ha még további harmincöt évet együtt tölthetnék a férjemmel, remélem mi is így sétálgatnánk. Mert ez tényleg ejha lenne. 1986 – 2021 – 2056. Nagyon vonzó cél a következő évtizedekre, és elég merész is. Hetven évet együtt élni valakivel olyan élet lehet, ami valóban tele van elégedettséggel, jósággal, hálával, ajándékokkal. Egyszóval igazi ejha. Már az első fele megvan, és ha olykor nehéz és kilátástalan volt is, mégis sikerült, mert az a sok jó, amit a nehézségek mellett kaptam az elmúlt évtizedekben, mindig segített továbbmenni az utamon az álmaim felé.

Mindig is szerettem nagyot álmodni, merészet gondolni, mert megtapasztaltam, a jól megválasztott nagy célok magukhoz vonzanak, mint mágnes a vasreszeléket. Szóval most is, mint mindig, van néhány jó nagy célom a következő harmincöt évre, amikből az egyik egy ilyen séta, túl a kilencedik ixen, a férjemmel, aki a három gyermekem édesapja. Szurkoljatok nekem, hátha sikerül.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük